„Azt a szót, hogy vak, messzemenően nem
tudom kimondani. De ha a "vak"-ot annak értelmeznék, ami, annak, hogy
nem lát, ennyi, ha e mögött nem lenne több, akkor nyugodtan lehetne
használni. Azért van bajom a „vak” szó használatával, mert valami még
társul mellé. Egy kisebbrendűségi, egy alacsonyabbrendűségi érzés,
esetleg sajnálat. Egyszóval olyanokat hoz magával a szó, amiket nem
tartalmaz. Ez a baj. A vakság az egy állapot. Az az állapot, amikor a
két szemünkkel nem látunk. Nem az, hogy lelki fogyatékos, vagy értelmi
fogyatékos, vagy lelki vak.
Persze a látók sem kapják meg azt a
segítséget, hogy tudják, mit jelent az, hogy valaki vak. Ahhoz, hogy egy
vakkal valóban bánni tudjanak, vagy egyáltalán érintkezni vele, ahogyan
az normális, ahhoz valamit meg kellene tanulniuk…”
Az előadás szövegkönyve gyengénlátó és látássérült emberek beszámolói, valamint az alkotók írásai alapján készült.
Az előadást, a középiskolás korosztálynak, 14 éves kortól ajánljuk!
Az előadás időtartama: 1h+ kb. 1h beszélgetés.
Az előadást terveink szerint minden
olyan középiskolában játszanánk, ahol a pedagógusok és a diákok kellő
nyitottsággal rendelkeznek ahhoz, hogy a fogyatékkal élő embertársaink
esélyegyenlőségi problémáiról, és a társadalom felelősségéről egy nyílt
szakmai és emberi párbeszédhez megfelelő teret tudnak nyújtani.
Emellett az előadás, egy állandó
helyszínen is megtekinthető Budapesten a Kolibri Színház Pincéjében,
ahol a partner iskolák vezetői valamint a diák-és a felnőtt közönség
egyaránt megtekinthető.
Az előadáshoz terveink szerint egy
beszélgetés is hozzátartozik a diákokkal és Kroll Judit, látássérült
barátunkkal, aki segítségünkre volt az előadás létrehozásában is.
