1921 őszén beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem magyar–francia szakára. Illegális baloldali tevékenysége miatt azonban előre látta, hogy a hatóságok célkeresztjébe kerül, így a letartóztatástól tartva 1921 végén Bécsbe emigrált. Hamarosan Berlinbe, onnan pedig Luxemburgba, illetve Franciaországba utazott tovább. Itt az Audun-le-Tiche-i vasércbányában vállalt…
1921 őszén beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem magyar–francia szakára. Illegális baloldali tevékenysége miatt azonban előre látta, hogy a hatóságok célkeresztjébe kerül, így a letartóztatástól tartva 1921 végén Bécsbe emigrált. Hamarosan Berlinbe, onnan pedig Luxemburgba, illetve Franciaországba utazott tovább. Itt az Audun-le-Tiche-i vasércbányában vállalt munkát, utóbb átment Luxemburgba és Esch-sur-Alzette-ben lakott. Továbbvágyódott azonban, s 1922. április 24-én érkezett meg Párizsba. Noha további útitervekkel a zsebében (Róma, Barcelona, Afrika) Párizst átmeneti állomásnak tekintette, végül négy évet töltött a francia fővárosban.
Párizsi évei alatt részt vett az emigráns magyarok szakszervezetének és a különféle munkásmozgalmi körök kulturális munkájában, de a Francia Kommunista Párt emigráns magyarok alkotta szekciójába nem lépett be. Politikai szervezkedések helyett szavalóversenyeket rendezett és színpadi jeleneteket írt a párizsi magyarok színjátszóköre számára, segítette az emigráns magyar munkásokból álló dalárda tevékenységét, támogatta, kalauzolta és franciaórákban részesítette az újonnan érkező magyar emigránsokat. Csaknem anyanyelvi szinten megtanult ugyanis franciául, s az új nyelvi környezet hatására megújult érdeklődéssel, elemző szemmel fordult a magyar nyelv és a nyelvészet felé.
Nagy tudásszomjjal fordult a francia és az egyetemes irodalmi stíluseszmények és a legújabb társadalomtudományi kutatások felé, szabadidejét a Szent Genovéva Könyvtárban töltötte önképzéssel. A korszak jelentős művészeti áramlatát, az avantgárdot testközelből tapasztalhatta meg, ismeretséget, több esetben életre szóló barátságot kötött a francia avantgárd, szürrealista és dadaista irodalmi körök jeles tagjaival, vezető művészeivel: Max Jacobbal, Jean Cocteau-val, Marcel Sauvage-zsal, Paul Éluard-ral, André Bretonnal, Tristan Tzarával (akinek évtizedekkel később halálos ágyánál és temetésén is ott volt), Louis Aragonnal, René Crevellel és másokkal.
1926-ban amnesztiát kapott, és még ugyanazon év nyarán hazatért Magyarországra. 1926-tól a Kassák Lajos szerkesztésében megjelenő, kérészéletű Dokumentum, 1928–29-ben az ugyancsak Kassák nevéhez kötődő Munka című avantgárd folyóirat munkatársa lett, emellett publikált a Magyar Írásban is. A nyugatosok közül elsőként Füst Milán figyelt fel a fiatal költő verseire. Közbenjárására 1927. november 16-án jelent meg Illyés első írása a Nyugatban, Georges Duhamel oroszországi útirajzának ismertetése, s 1928-tól már kritikáit és verseit is rendszeresen lehozta az Osvát Ernő szerkesztette folyóirat. Ugyancsak a Nyugat kiadásában jelent meg első verseskötete 1928-ban, a Nehéz föld, s csakhamar a fiatal költőnemzedék egyik legelismertebb tagja lett. Irodalmi műveinek fő megjelenési helye az ezt követő másfél évtizedben a Nyugat lett.
Illyés prózaírói hangja viszonylag későn, harmincéves kora körül bontakozott ki. Ekkor született meg a szovjetunióbeli élményeit feldolgozó Oroszország című útirajza (1934), a népi írók 1930-as évekbeli falukutató mozgalmának ihlető hatására – prózaírói pályájának méltó nyitányaként – írt Puszták népe című szociográfiája (1936), valamint a nagy előd pályaképét és életművét számba vevő Petőfi-monográfiája (1936).
Díjak, kitüntetések: Baumgarten-díj (1931, 1933, 1934, 1936) Kossuth-díj (1948, 1953, 1970) József Attila-díj (1950) Le Grand Prix International de Poésie díja (1966) Knokkei Irodalmi Nagydíj (1966) Tanácsköztársasági Emlékérem (1969) Herder-díj (1970) Batsányi-díj (1971) A francia Művészeti és Irodalmi Rend parancsnoki fokozata (1971) A Munka Vörös Zászló érdemrendje (1972) A francia Becsületrend parancsnoki fokozata (1974)[39][40] A Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje (1977) Az Amitiés Françaises díja (1978) Pro Urbe Pécs (1982) A Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje (1982) A Magyar Tudományos Akadémia tagja 1945-1949, 1989-ben visszaállították MTA tagságát A pécsi Janus Pannonius Társaság tagja (1932) Magyar Örökség díj (1997, posztumusz)
A fösvény
Szarvasi Vízi Színház
Translator
A Képzelt Beteg
ÖSSZPRÓBA ALAPÍTVÁNY
Translator
Az állatok nyelvén tudó juhász
Kossuth Művelődési Központ - Dabas
Author
Fösvény
Veszprémi Petőfi Színház
Translator
L1danceFest 2011 - Lengyel Katalin-Niklas Valenti, Jan Bárta, Mészöly Andrea
MU Színház
Szöveg (Az Éden elvesztése)
Mészöly Andrea:Beszélj rólam!
Jurányi Produkciós Inkubátorház
Szövegek: Az Éden elvesztése
Szokolay S.: Vérnász
Magyar Állami Operaház
Szövegíró G. Lorca nyomán
Vérnász
SZFE
Translator
Vérnász
Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház
Translator
Vérnász
SZFE
Translator
Vérnász
SZFE
Translator
Recommendations
Warning! The basket time limit is about to expire!
estimated time left:
00:00
item(s) in basket
total:
Time limit has expired. Please, put item(s) in to basket again.
