Olasz zeneszerző. 1883. május 28-án született Borgo Saccoban, Zandonai közelében, akkor még az Osztrák-Magyar Monarchia területén.
Tanulmányait Rovertoban kezdte Vincenzo Gianferrari zeneiskolájában, ahol a minden iránt fogékony fiúnak hamar megmutatkozott zenei tehetsége. Ezt követően a Pesaro-i Konzervatóriumban tanult tovább 1899 és 1902 között, ahol már hangszeres és vokális kompozíciókat is készített. Itt olyan kiváló tanárai voltak, mint Pietro Mascagni, akit a fiú példaképének tekintett. Zandonai a Konzervatoriumban annyira tehetségesnek bizonyult, hogy a kilenc éves tananyagot csupán három év alatt végezte el.
Ez idő alatt komponálta az Inno degli studenti Trentini-t, amely az irredenta ifjúság himnuszává vált. 1902-ben zenét szerzett Pascoli Il Sogno di Rosetta című verséhez.
1908-ban Torinoba ment, ahol Charles Dickens A krikett a Szív című színházi előadásban segédkezett, mint zeneszerző..
1911-től Milánóban dolgozott. Megírta Conchita című operáját, ami egy spanyol író Pierre Louys La Femme et le Pantin című regénye alapján készült. 1914-ben ismét Torinoba utazott. Ekkor komponálta hírnevét is megalapozó operáját, a Francesca da Riminit. A szövegkönyvet Gabriele d’Annnnunzio írta Dante Isteni színjátéka alapján. A bemutató után kis idővel feleségül vette a darabban éneklő szopránt Tarquinia Tarquinit. Aki később a Conchita címszerepét is énekelte.
Hamarosan kitört az első világháború. A fellelkesült Zandonai 1916-ban komponált egy dalt Alla Patria címmel, melyet hazájának, Olaszországnak ajánlott. Később nagy örömmel töltötte el, hogy a szülővárosát Sacco-t az Osztrák-Magyar Monarchia területétől elcsatolták és az így ismét Olaszországhoz került.
Ezt követően Zandonai nagy feledat előtt állt. Ugyanis meghalt Puccini, anélkül, hogy tökéletesen befejezhette volna a Turandot-t. Így Zandonai több más zeneszerzővel együtt vállalkozott a feladatra. Halála előtt maga Puccini és később Toscanini is támogatta a fiatal tehetséget, így egy ideig úgy tűnt, hogy ő a legalkalmasabb arra, hogy a Turandot zárótaktusait megkomponálja. De az utolsó pillanatban Tonio Puccini, a nagy zeneszerző fia, mégsem támogatta az ötletet, így a lehetőséget egy másik zeneszerző Franco Alfano kapta.
Ezt követően Zandonai töretlenül folytatta munkásságát. 1922-ben zenét komponált a Rómeó és Júliához, 1925-től ismét Milánóban dolgozott, eredményes munkát folytatott Arturo Toscaninivel Így a zeneszerző egész Észak-Európában is népszerű lesz.
1935-től a Rossini Konzervatórium igazgatójának nevezték ki Pesaroban. Itt jó néhány zenei kompozíció újjáélesztésével foglalatoskodott, mint Rossini Il Viaggio a Reims-e, illetve a Maometto Secondo nyitány.1941-ben újra hangszerelte és három felvonásossá alakította a La Gazza ladra-t.
Munkássága igen sokrétű volt. 1943-ban Trio-Szerenád címmel versenyművet is komponált hegedűre, csellóra és zongorára.
Nagyobb munkái közé sorolhatóak még kórusművei a Te Deum férfikarra és orgonára (1906), a Melodie per canto zongorára (1907, 1913), az O Padre nostro che nei cieli stai a kórusra, orgonára és zenekarra (1912), és a Messa da Requiem a kórusra (1914)
Emellett különböző szimfonikus kompozíciói is voltak A Primavera Val di Sole, a Autunno fra i Monti, a Ballata Eroica, a Rapsodia trentina Colombina, a Concerto romantic hegedűre, és a Concerto andaluso csellóra.
Riccardo Zandonai: Francesca da Rimini
Szegedi Nemzeti Színház
