„Egyedül vagyok, vágyódom érted,
enyém leszel majd ha a tavasz éled.
Mellém ültetlek szép csónakomban,
hajad az eget aranyba vonja,
a lenti bút-bajt mind elfelejted,
fejed örökre vállamra ejted,
fejed örökre vállamra ejted.”
Weöres kalandjátékában történelmi, mitológiai távlatokba helyezett
drámai-filozofikus képek és gondolatok váltakoznak a gyermeki fantázia
népi humorra és hagyományokra épülő végtelen szárnyalásával. A Holdbeli
csónakosban a boldogság iránti vágy, az útkeresés játssza a főszerepet,
így a darab alapgondolata szerencsésen találkozik a megcélzott
korosztály legfontosabb problémájával.
„Korszerű színházi nyelven megszólaló előadásunkkal - a darab
szelleméből fakadóan - a más kultúrák iránti érdeklődést és nyitottságot
is felkeltjük a nézőkben, úgy, hogy közben mélyítjük a saját
kultúránkhoz való átélt elkötelezettségüket is.
A Holdbeli csónakost végig a színpadon lévő élőzenével valósítjuk meg,
igényes díszlet- és jelmez kivitelezéssel, akrobatikus, attraktív
előadásra készülve, amelyben a színészek gólyalábakon és óriásbábokként
is játszanak.” (Forrás Színház)
Koregoráfus: Demcsák Ottó (Harangozó-díjas) balettművész
Jelmez: Fekete Kata
Díszlet: Pataki András
Zene: NeoFolk Együttes
Fény: Kovács Ferenc
Rendező: Pataki András
Játsszák: a Forrás Színház művészei
