Nyolckor a bárkán – az időpont stimmel, a helyszín nem is lehetne világosabb. Nyolckor, mint egy, kettő, három… értitek. A bárkán, mint hatalmas hajónál, amit az a szakállas bácsi épített, Noé. Ismeritek? Totál szigorú egy fazon, ha késünk, lemaradunk. Sokkal, sokkal gyorsabban kell totyognunk, ha oda akarunk érni… nem kell ünneplő ruhát húzni, sőt, egyáltalán nem kell felvennünk semmit, hiszen pingvinek vagyunk!
Nyolckor a bárkán – aztán mindent eláraszt az özönvíz. Noé nem fog ránk várni, az tuti. Nagyon szigorú. Azt is mondta, hogy fajonként csak ketten mehetünk. Kapkodjuk a lábunkat, vagyis tappancsainkat! Ide a bőröndöt, csak a legszükségesebbeket… várjunk csak! Ez három fogkefe. Egy, kettő, három… Csak ketten mehetünk. Mi pedig hárman vagyunk. Hárman!
Nyolckor a bárkán – kezdődjék a kaland Noé bárkáján! Mert bizony feljutunk, bármi áron. És ha már bent vagyunk, csak átvészeljük azt a negyven napot! Mi bizony nem leszünk tengeribetegek, mint a zsiráfok, mi csak békésen ülünk majd és ropogtatjuk a kekszet. Ti pedig megtudhatjátok, hogy ki dolgozik Noé helyett, hogy a hal vagy a szurok a büdösebb, hogy miért van szivárvány az égen, és hogy Isten szereti-e a túrótortát. Naná, sok mazsolával!
